Színpad alaprajz készítő: színpadterv a táncelőadáshoz

A színpadterv (angolul „stage plot”) a színpad felülnézeti, madártávlatból készült vázlata. Megmutatja, hol áll minden előadó, hol vannak a díszletelemek és a felszerelés. A hang- és fénytechnika oldaláról a monitorládák (wedge), a mikrofonok, a DI-dobozok és az áramvételi pontok helyét is jelöli. Egy táncelőadásnál a fő felhasználás továbbra is az előadók elhelyezése, a díszlet és a világítási terv: a részletes hangtechnikai szókincs főleg a koncertekre és a könnyűzenére vonatkozik.

Meg kell különböztetni egy rokon dokumentumtól: az „input listtől”, amely a bemeneteket a keverőpult csatornáihoz rendeli, és a patcheléshez ad útmutatást. A kettő kiegészíti egymást, de nem ugyanaz: az input list a keverőpultot irányítja, a színpadterv a színpad fizikai szervezését.

Az élő előadásoknak két további, egymást kiegészítő tervtípusa is van. Az alaprajz (franciául plan de masse) felülnézet, amelyen rajta van a színpad, a takarás, a nézőtér, a járóhidak, a díszletrudak és a mozgatható berendezések, a színpadpadló kezdővonalával (ligne de levée) és a színpad tengelyével együtt. A metszetrajz (plan de coupe) oldalnézetben mutatja a nézőteret, a színpadtornyot, a színpad alatti teret és a díszletrudakat. Együtt teljes képet adnak a térről.

A színpad négy fő viszonyítási pontja a francia színházban a face, a lointain, a cour és a jardin. A face a színpad eleje, a közönséghez legközelebb; a lointain a színpad hátsó része, a közönségtől legtávolabb, amelyet a hátsó fal zár le, a face-szel szemben. Ez a két tengely határozza meg minden elhelyezés olvasatát.

A kezdők klasszikus csapdája a cour és a jardin, amelyeket MINDIG a közönség szemszögéből határoznak meg, sosem az előadóéból. A côté cour a színpad jobb oldala a nézőtérről nézve (vagyis a közönség felé forduló előadó bal oldala); a côté jardin a bal oldal a nézőtérről nézve (vagyis az előadó jobb oldala). A francia emlékeztető: „J.-C.”, mint Jésus-Christ (Jézus Krisztus), a J (Jardin) balra, a C (Cour) jobbra, a nézőtérről nézve. Az előadóknak szóló francia változat: „côté cour, côté cœur” (a cœur szívet jelent: a szív a színész bal oldalán van, tehát a cour is a balján). Ezek a kifejezések hagyományból erednek: akkor jelentek meg, amikor a Comédie-Française 1770 körül a Tuileriák palotájának színháztermében, a Salle des Machines-ban játszott, amelynek egyik oldala a Louvre udvarára (cour), a másik a Tuileriák kertjére (jardin) nézett; korábban „côté du roi” (a király oldala) és „côté de la reine” (a királyné oldala) volt a nevük, ezeket a forradalom után elhagyták.

Ha angol nyelvű anyagokkal dolgozol, vigyázz a nézőpont elcsúszására. Angolul a stage left és a stage right a közönség felé forduló előadó szemszögéből értendő (stage left = az ő bal oldala), tehát a nézőtérről nézve fordított. Az upstage a hátsó rész felé, a downstage előre mutat; ez a terminológia a régi, a közönség felé lejtő színpadokból (raked stage) ered, ahol „upstage” menni fizikailag felfelé, hátrafelé haladást jelentett. A center stage a középső, leglátványosabb játéktér.

A színpadtervnek léptéket kell feltüntetnie. A francia nyelvű előadóművészetben a leggyakrabban említett lépték az 1:50 (a terven 1 cm = 50 cm a valóságban); az 1:100 (1 cm = 1 m) is használatos, az olvasási léptékek pedig 1:20 és 1:125 között mozognak. A hangtechnikában és a könnyűzenében az angol nyelvű források inkább az 1/4 inch = 1 láb (foot) arányt említik. A lépték tehát választás kérdése, amelyet egyértelműen fel kell tüntetni, nem egyetlen kötelező szabály.

A terv elkészítésének lépései: 1) gyűjtsd össze az adatokat (a színpad mérete és formája, rögzített elemek, például ajtók és oszlopok); 2) határozd meg a léptéket; 3) rajzold meg a színpad körvonalát és állandó elemeit milliméterpapíron vagy programban; 4) helyezz el minden elemet jelekkel és színkóddal; 5) adj hozzá jelmagyarázatot és egy kapcsolattartói sort (név, telefon vagy e-mail, dátum és verzió). Az említett eszközök között szerepel a Vectorworks, a SketchUp, az AutoCAD és néhány erre szolgáló online generátor. A Stancz, ez a formációk 2D-s, 3D-s és nézőtéri nézetben való elhelyezésére és megjelenítésére szolgáló webes eszköz, az előadók elhelyezésének megtervezésére és megosztására is használható.

A méretarányos terv nagyon konkrét gyakorlati célokat szolgál: a terven lemért reflektorhelyek átvitelét, az oldalsó takarófüggönyök elosztását, a láthatósági határok és a belátási vonalak meghúzását, a szoffiták magasságának és a hangsugárzás szögeinek kiszámítását. A papírterv továbbra is nélkülözhetetlen ahhoz, hogy közvetlenül a padlón mérj és jelölj. A keretről: a színpadnyílás (cadre de scène) az a rögzített elem, amely keretbe foglalja a nézőtér és a színpad közötti nyílást, alján az előszínpad padlójával; ezt a nyílást zárhatja le a vasfüggöny. Mögötte a belső portál (franciául manteau d’Arlequin, más néven mozgó keret) a díszlet méreteihez igazítja a nyílás szélességét és magasságát.

Az átadás menete kötött rendet követ. A befogadó helyszín biztosítja a színpad metszetrajzát és alaprajzát a műszaki adatlapja részeként; a társulat ezekre viszi rá a díszlet és a világítás elhelyezését. Együtt ezek a dokumentumok „a sarokpont, a terepen dolgozó műszaki csapatok nélkülözhetetlen eszköze” lesznek. A színpadterv tehát nem elszigetelt dokumentum: a helyszín és a társulat közötti egyeztetés része.

A műszaki vezető (régisseur général) a műszaki adatlapot (helyszín és társulat) használja a fogadási feltételek meghatározásához, valamint a beépítés és az előadások lebonyolításának felügyeletéhez. A helyszín adatlapja megadja a színpad méreteit, a díszletrudak típusát, az emelőberendezések terhelési határait, a befogadóképességet és az eszközparkot; a társulat ebben jelzi a világítási, hang-, személyzeti és díszletigényeit (motorok, kikötések stb.). A világítás terén az elhelyezési terv megadja a reflektorok típusát, helyét, irányát, beállítását és színét, a conduite (nagyjából az ügyelői példány) pedig időrendben sorolja fel az előadás alatt végrehajtandó beintéseket és effekteket.

A műszaki adatlapnak meg kell adnia a szükséges minimális színpadméreteket és színpadgépezetet (befér-e a díszlet? megfelel-e a színpad?), tartalmaznia kell a színpadi elemek leírását és fotóját, és meg kell neveznie a társulat műszaki felelőseit az elérhetőségükkel. Szerződéses dokumentum: minden kihagyás anyagi felelősséget ró a producerre. A források által megfogalmazott aranyszabály: szorítkozz a lényegre, hogy megértsenek.