Tánc koreográfia lépésről lépésre: egyszerű módszer

Minden a számmal kezdődik. A Superprof magánóra-közvetítő oldal azt tanácsolja, hogy olyan zenét válassz, amely megérint, és kedvet csinál a tánchoz, ne olyat, amelyet csak azért veszel elő, mert divatos; első koreográfiához a lille-i Danc’Art tánciskola mérsékelt tempót és egy jól ismert dalt ajánl. Mielőtt megmozdulnál, hallgasd meg többször egymás után, tánc nélkül, hogy felismerd a zenei frázisokat, az erős pillanatokat és a csendeket: ezt a lépést sok kezdő kihagyja, jegyzi meg a Danc’Art, pedig az egész folytatást megkönnyíti.

A tempót percenkénti ütésszámban (BPM) mérik; ezt az egységet használja a könnyűzene, míg a klasszikus kották allegrót vagy andantét írnak. A Wikipédia például a rapet 80 és 100 BPM közé, a house-t 124 és 130 közé teszi. A számítás a folytatáshoz kell: 120 BPM-nél egy ütés fél másodperc, egy 8-as blokk 4 másodperc; egy 3 perces szám így 360 ütés, vagyis 45 darab 8-as blokk. Minél gyorsabb a tempó, annál kevesebb hely jut minden mozdulatnak, és annál rövidebbeknek kell lenniük a helyváltoztatásoknak.

Ezután vágd meg a számot a kívánt hosszra egy hangszerkesztő programmal. Egy zenei frázis elején vágj, egy „1”-re, soha ne egy blokk közepén, és inkább egy erős ütésre eső, határozott véget válassz, mint egy halkuló kiúsztatást, amely alatt a csoport tartja a pózát. Végül őrizd meg pontosan azt a fájlt, amelyet megvágtál, és mindenkinek ugyanazt add oda: ha menet közben változik a verzió, elcsúsznak a számolások, és a csapatnak újra kell tanulnia a viszonyítási pontjait.

A táncban a zenét nyolcütéses blokkokban számolják: „1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8”, aztán újra. A Superprof emlékeztet, hogy így számolnak a latin, a társas- és az utcai táncokban, néhány tánc, például a jive kivételével, a Danc’Art pedig szinte minden stílusban használt szerkezetről beszél. Egy 8-as blokk két négynegyedes ütemet fed le; a Wikipédia szerint ez az ütem egy erős ütésből és három gyenge ütésből áll. Az „1” az az ütés, ahol a frázis újraindul, gyakran egy énekhang vagy egy hangszer belépése jelzi.

A két ütés közötti félütéseket „és”-sel számolják: „1 és 2 és 3…”. Kezdő szinten a Superprof azt tanácsolja, hogy minden mozdulatot egy ütésre vagy félütésre igazíts, és minden mozdulathoz rendelj egy számot; ezt a módszert a csoportos koreográfiákban is használják, hogy mindenki együtt legyen. A zene vagy egy újrakezdés indításához az „5, 6, 7, 8” számolás jelzi, hogy indul a következő blokk, a Danc’Art pedig azt javasolja, hogy hangosan számolva táncolj, hogy a szerkezet rögzüljön a fejedben: mindenki az 1-re indul.

A számolásokat már az elejétől jegyezd fel. A legegyszerűbb egy táblázat: 8-as blokkonként egy sor, számozva (első nyolcas, második nyolcas…), mellette a zene adott része (intro, versszak, refrén) és néhány szóban a mozdulatok. A Rhône megyei testnevelési (EPS) pedagógiai tanácsadó „Comment construire une chorégraphie” (Hogyan építs fel egy koreográfiát?) című lapja ezt hangsúlyozza: őrizd meg a felépítés nyomát egyik foglalkozásról a másikra, fotókkal, füzettel vagy jegyzetekkel. Nyom nélkül egy koreográfiát minden próbán újra ki kell találni.

A legtöbb dal versszakokat és refréneket váltogat. A Wikipédia a „versszak 1, refrén, versszak 2, refrén…” sorrendet írja le, ahol minden refrén általában ugyanazt a szöveget és dallamot ismétli. Körülöttük gyakran van egy bevezető (intro), néha egy híd, amely az utolsó refrén előtt megtöri az ismétlést, és egy befejezés; a Superprof azt tanácsolja, hogy koreografálás előtt elemezd ezt a szerkezetet. Jelöld be ezeket a részeket a számolási táblázatodba: hány 8-as blokk jut az introra, az egyes versszakokra, a refrénre. Ez a koreográfiád váza.

Ezután húzd rá a táncot erre a szerkezetre. Egy visszatérő refrén ugyanazt a táncfrázist kívánja: a közönség felismeri, a táncosok pedig egyszer tanulják meg három alkalomra. A versszakok helyet adnak a variációknak, egy kiscsoportos résznek vagy egy formációváltásnak; a híd jó pillanat egy meglepetésre vagy egy kontrasztra. Az angol GCSE táncvizsga tananyaga, amelyet az AQA vizsgaszervezet ad ki, megnevezi ezeket a formákat: kétrészes (binary, AB), háromrészes (ternary, ABA), rondó, amelyben egy A rész különböző részek között tér vissza, vagy narratív, ha a tánc történetet mesél el.

Gondosan dolgozd ki az elejét és a végét, azt a két pillanatot, amelyre a közönség emlékszik. A Rhône megyei lap „azonosítható, pontos” kezdést és befejezést kér, és mindkettőhöz három kérdést tesz fel: hol lépnek be (már a színpadon vannak, vagy a takarásból érkeznek), kik (az egész csoport, kiscsoportok, egymás után) és hogyan (ugyanazokkal vagy különböző cselekvésekkel, ugyanolyan sebességgel vagy sem). A befejezésnél ugyanígy: mozdulatlanul a színpadon, összegyűlve, a földön, vagy egymás után kivonulva. Egy határozottan kitartott záró póz többet ér egy elmosódó kivonulásnál.

A mozdulatfrázis olyan mozdulatsor, amely egységet alkot, gyakran egy vagy két 8-as blokk. Kezdj egy rövid motívummal, amely a tánc gondolatát hordozza: egy karmozdulattal, egy lépéssel, egy különleges súlyáthelyezéssel. Az AQA GCSE-tananyaga ezt teszi a koreográfus első eljárásává, „motif and development” néven: egy motívum, majd annak továbbfejlesztései. A mozdulataid megtalálásához indulj ki a zenéből (egy hangsúly éles mozdulatot kíván, egy kitartott hangszőnyeg folyamatosat), egy szóból, egy képből vagy egy hétköznapi gesztusból, amelyet átformálsz, ahogy a Rhône megyei lap javasolja.

Ezután fejleszd tovább a motívumot kompozíciós eljárásokkal. A nantes-i tankerület (académie de Nantes) pedagógiai portálja nagyjából húszat sorol fel, köztük az ismétlést (egy mozdulat többszöri megismétlése), a megfordítást (a frázis visszafelé táncolása), a kontrasztot (nagy és kicsi, gyors és lassú), az akkumulációt (mozdulatok vagy frázisok hozzáadása), a transzpozíciót (ugyanaz a frázis a földön és állva), a kaszkádot (cselekvések sora egyik táncostól a másikig), az unisonót (ugyanaz ugyanabban az időben) és a kánont (egy mozdulat, amelyet más táncosok szabályos időközönként vesznek át). Egyetlen 8 ütésnyi motívumból így több frázis születik, anélkül hogy egyetlen új lépést kitalálnál.

Olyan frázisokat írj, amelyeket a csoportod el tud táncolni. Egy egyszerű koreográfia többet ismétel, mint amennyit kitalál: két-három jól megválasztott, visszatérő és variált frázis gyakran elég egy első számhoz. Minden frázist táncolj el magad a zenére, mielőtt tanítanád, számold hangosan, és írd be a táblázatodba, blokkról blokkra. Ha egy rész nem illik pontosan a számolásra, egyszerűsítsd azonnal: sokkal nehezebb, ha már az egész csoport megtanulta.

Ha a frázisok megvannak, döntsd el, ki hol táncolja őket. A formáció az összes táncos helyzete egy adott pillanatban: egy sor, két eltolt sor, egy V, egy átló, egy kör, kiscsoportok. Akkor válts formációt, amikor a zene részt vált, ne találomra: egy új versszak, a refrén érkezése vagy a híd természetes pillanatok. A formációk készítéséről szóló útmutató részletezi a szokásos formákat, és azt, hogyan válaszd ki őket a táncosok száma szerint.

Az elhelyezés az olvashatóságot is szolgálja. Az AQA tananyaga a „manipulation of number”-t, vagyis a táncosok számával való játékot a koreográfus eljárásai közé sorolja, a nantes-i tankerület pedig a táncosok számának növelését és csökkentését a sajátjai közé: egy az egész csoport által unisonóban táncolt refrén erősebben hat egy hármasban táncolt versszak után. A legbiztosabb táncosokat oda tedd, ahová a tekintet esik, középre és előre, és told el a sorokat, hogy a második sorban állók az első sor tagjai között is látsszanak.

Minden formációváltás egy számolandó útvonal, akár egy lépés. Adj neki pontos ütésszámot, például egy 8-as blokkot, és minden táncosnak egy útvonalat, elkerülve, hogy két útvonal ugyanabban a pillanatban ugyanott haladjon át. A legegyszerűbb helyváltoztatások megtartják a táncosok sorrendjét; amelyek összekeverik, több próbát igényelnek. Jegyezd fel a tervedre minden formációnál azt a számot, amelyre el kell érni: ez a viszonyítási pont teszi lehetővé, hogy a csoport együtt érkezzen.

Részenként tanítsd a koreográfiát. A Danc’Art a tánciskolák módszerét írja le: 8-as blokkokra bontani, az elsőt addig ismételni, amíg a mozdulatok természetessé nem válnak, továbblépni a következőre, majd összefűzni a kettőt. Minden blokkot előbb lassan és zene nélkül mutass meg, számolva, aztán zenével. Ha a csoporttal szemben állva mutatod, tükörben csináld a mozdulatokat, és mondd is ki, különben a táncosok egy része rossz irányba indul. Hogy mindenki otthon is visszanézhesse a helyét, jobb megosztani a koreográfiát a csapatoddal, mint kézzel lemásolni a terveket.

Hagyd a táncosokat „markírozni”, vagyis kicsiben, ugrás és erőltetés nélkül megismételni a mozdulatokat, amíg tanulják. A Santa Cruz-i Kaliforniai Egyetem egyik vizsgálata, amely a Psychological Science című folyóiratban jelent meg, és amelyről a Dance Informa magazin számolt be, 38 haladó klasszikus balett-növendékkel tanultatott meg két kombinációt: az egyiket teljes sebességgel, a másikat markírozva gyakorolták; a zsűri azt pontozta jobbra, amelyet markírozva gyakoroltak. A szerzők ebben a mentális terhelés csökkenését látják, nem csupán energiamegtakarítást. A teljes intenzitást a már biztos részekre tartogasd.

Az előadás előtt fűzz össze mindent az elejétől a végéig, megállás nélkül. Ez a végigpróba: a színházban a Wikipédia szerint megszakítás nélkül, sorrendben, közönség nélkül játszott próba, amely a hossz mérésére és az összhang beállítására szolgál, a „német” végigpróba (filage à l’allemande) pedig a helyeket is hozzáadja. Jegyezd fel, mi akad el, aztán tisztíts: vedd újra azokat a részeket, ahol a csoport nincs együtt, számolásról számolásra, ellenőrizve, hogy mindenkinek ugyanabban a szögben áll-e a karja, és ugyanoda néz-e ugyanarra az ütésre. A valódi színpadon fejezd be, hogy újra beállítsd a távolságokat.

A Stancz koreográfiai alkalmazás, amely a táncosok elhelyezésének előkészítésére szolgál: méretarányos színpadra helyezed őket, egymás után fűzöd a formációkat, az átmenetek pedig a zenédre animálódnak, 2D felülnézetben, 3D-ben és a nézőtérről. Számítógép (PC vagy Mac) böngészőjében telepítés nélkül, valamint iPhone-, iPad- és Android-alkalmazásként használható, ugyanazzal a fiókkal. Ingyenes 3 koreográfiáig, koreográfiánként 4 formációval, efölött fizetős előfizetés érhető el. 19 formációsablont kínál — kész formákat, amelyek a táncosok számához igazodnak —, és koreográfiánként legfeljebb 500 táncost kezel.

Az ebben az útmutatóban leírt módszerben a zenénél, az elhelyezésnél és az átadásnál segít. Importálod a számodat MP3 vagy WAV formátumban: a hullámformája lesz az idővonal. A „Tempó megadása koppintással (BPM)” megméri a BPM-et, a „Formációk illesztése az ütemhez” pedig az ütésekhez igazítja az időtartamokat. A zene minden részéhez létrehozol egy formációt, átnevezed („1. versszak”, „Refrén”), és a szélét húzva megadod az időtartamát; lejátszáskor a táncosok átcsúsznak egyik formációból a következőbe, és egy túl hosszú útvonal vagy két egymást keresztező táncos azonnal látszik. Az átadáshoz csak megtekintésre osztod meg a koreográfiát, az Ingyenes csomagban is, az „Emelj ki engem” pedig minden táncosnak kiemeli a saját pontját.

Amit a Stancz nem csinál, kertelés nélkül: nem írja meg helyetted a lépéseket. Semmilyen mesterséges intelligencia nem talál ki benne koreográfiát; a mozdulatok, a számolások és a frázisok a táblázatodban, a füzetedben és a testedben maradnak, az alkalmazás csak a térrel és az idővel foglalkozik, vagyis azzal, hogy ki hol van, és mikor. PDF-be nem exportál, nem lehet benne egyszerre többen szerkeszteni, és nem kezel iskolát (beiratkozás, órarend, befizetések).